Lakóépületek szén-dioxid kibocsátási modelljének felállítása

Börcsök, Zoltán (2016) Lakóépületek szén-dioxid kibocsátási modelljének felállítása. BA/BSc, Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar (2013-tól 2021.06.30-ig: Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar).

PDF SKK-IK-2-2016-SZ.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP-kről nyitható meg Download (1MB)

Absztrakt (kivonat)

Az egyén életében az egyik legnagyobb szén-dioxid kibocsátást produkáló tényező a lakhatás, illetve az ehhez kapcsolódó közvetlen és közvetett kibocsátások. Ezek alapján jelen dolgozat készítésének célja az volt, hogy az elméleti alapozást követően készüljön egy olyan elméleti rendszer, mely alapján becsülni lehet egy épület (ház, lakás, tömb …) aktuális szén-dioxid egyenlegét. Az épületeknek, azok közül is a lakóépületeknek, a háztartásoknak jelentős szerepe van az ÜHG-k kibocsátásában, az energiafelhasználásban. Ez a kibocsátás, illetve energiafelhasználás sok tényezőtől függ, pl. a felhasznált anyagoktól, a szigetelés mértékétől, tájolástól stb. Európában a lakás-szektor nagy mennyiségű elsődleges energiát használ fel, mely jelentős CO2 kibocsátással és környezeti hatással jár. Az európai házak energiahatékonysága a megfelelő szigeteléseknek, a hatékony fűtési rendszereknek, a megfelelő nyílászáróknak köszönhetően az utóbbi évtizedekben nőtt, ugyanakkor az európaiak egyre nagyobb házakban élnek, és egyre több elektronikus eszközt vásárolnak és használnak, aminek köszönhetően a háztartások összes energiafelhasználása nem változott, csak a fűtésről az elektromos áram felhasználása felé tolódott. A fenntartható fejlődéssel összefüggésben a megfelelő komforttal rendelkező házakat úgy kellene kialakítani, hogy a lehető legkevesebb természeti erőforrást használjanak fel és minél kisebb környezeti hatása legyen a teljes életút alatt. Egy épület életciklusa magába foglalja az építőanyagok termelését, az épület felépítését, a karbantartást, az üzemeltetést, a szétszedést és a hulladékgazdálkodást is. Az építés alatti (ide értve az építőanyagok előállítását is) hirtelen, rövid idő alatt kibocsátott szén-dioxid mértéke (carbon spike) olyan nagymértékű lehet, hogy évtizedekre visszavetheti az alacsony energiaigényű épület szén-megtakarítási potenciálját. Egy konkrét épület esetében tehát a szén-dioxid egyenleg számításához tudnunk kell egyrészt, hogy mekkora volt a beépülő energia mennyisége, másrészt pedig folyamatosan információt kell kapnunk az épület különböző fogyasztásairól, esetleg termeléseiről. Ezek a kibocsátások azonban a legtöbb ember számára nehezen megfogható, nehezen elképzelhető, meggyőződésem, hogy a legtöbb ember nincs tisztában ezekkel az összefüggésekkel, meg sem tudja becsülni a saját vagy háztartása szénlábnyomát. Ezen adatok ismeretében felállítottam egy modellt, mely képes arra, hogy az épület aktuális szén-dioxid egyenlegét kiszámolja, illetve megadja a szén-dioxid megtakarítást más, fosszilis energiahordozók felhasználásához képest, ha a ház megújuló forrásokat is felhasznál a működése során.

Magyar cím

Lakóépületek szén-dioxid kibocsátási modelljének felállítása

Angol cím

Developing of CO2 modell of residental building

Intézmény

Nyugat-magyarországi Egyetem

Kar

Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar (2013-tól 2021.06.30-ig: Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar)

Tanszékcsoport/intézet

x- ARCHIV SKK - Innovációs Központ (megszűnt: 2021.06.30.)

Szak

NEM RÉSZLETEZETT

Témavezető(k)

Helyi kari azonosító

SKK-IK-2-2016-SZ

Mű típusa:	Szakdolgozat
Felhasználói azonosító szám (ID):	Zoltán Börcsök
Dátum:	29 Ápr 2019 12:11
Utolsó módosítás:	15 Szep 2023 07:11
URI:	http://diploma.uni-sopron.hu/id/eprint/1725

Actions (login required)

Tétel nézet