Láthatatlan, elfelejtett gyermekek

Lászlóné Kincses, Tímea (2022) Láthatatlan, elfelejtett gyermekek. BA/BSc, Benedek Elek Pedagógiai Kar.

PDF szakdolgozat_laszlonekincsestimea_dezrzm.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP-kről nyitható meg Download (815kB)

Absztrakt (kivonat)

Magyarországon évről évre egyre több gyermeket emelnek ki a családjukból, különböző okok (bántalmazás, elhanyagoltság, mélyszegénység) miatt s kerülnek nevelőszülőkhöz, vagy gyermekotthonba. A gyermekek nagy százalékban örökbeadhatóak lennének, mégis a rendszer működése miatt sok esetben éveket kell erre várniuk. Egy gyermek életében, fejlődés szempontjából az első 3-5 év az egyik legfontosabb időszak, ezek azok az évek, amik meghatározzák az egész életútjukat. Mégis sokszor előfordul, hogy akár 4 évet is várniuk kell, mire szerető otthonra találnak. (Az örökbefogadásra váró szülők szintén több évet, sokszor 6-7 évet is várnak egy gyermekre.) A hosszú várakozás miatt a gyermekek olyan mértékben sérülnek, amelyet nagyon nehéz visszafordítani s talán nem is lehet. A rendszerben dolgozó túlterhelt s alulfizetett emberek, már elvesztették motivációjukat, a gyermekek számukra csupán egy újabb „eset”, egy pipa az elvégzendő lista végén és a gyermekeknek okozott károkkal már senki nem foglalkozik, mert nincs rá kapacitás. Kutatásom célja az volt, hogy megvizsgáljam milyen hatással van a gyermekekre a rendszerben töltött idő és hogy milyen pozitív változásokon megy fejlődése keresztül, ha szerető otthonra találnak. Rávilágítani a rendszer hiányosságaira, hogy milyen nehéz is egy örökbefogadás, egy gyermek integrálása megfelelő segítség nélkül, hogy mennyivel kevesebbet kapnak ők, az életük első éveikben, csak azért, mert nincs igazi családjuk. 13 örökszülővel készítettem mélyinterjút, akik idősebb gyermeket fogadtak örökbe, olyan gyermeket, aki évek óta a rendszerben volt már, úgymond „beragadt”. A 13 örökszülő kivétel nélkül hatalmas változásokról számolt be az örökbefogadott gyermekeknél a családba kerülés után, de hosszú és küzdelmes időszak volt ez mindenki számára. A rendszerben töltött idő alatt elhanyagoltak voltak mind testileg és érzelmileg, hosszú idő kellett amíg a gyermek elkezdett kinyílni, amíg elhitte ő is tartozik valahova és ezáltal beérje kortársait. Mivel ezek a gyermekek még picik, így csak találgatni lehet, min is mennek valójában keresztül. Megrázó élmény volt végighallgatni és elképzelni, ahogy a pici gyermek a szobájában sír, vagy tehetetlenségében kiharap egy darabot az anyukájából. Ezek a történetek nem csupán tények, pszichológiai esetek, hogy hogyan kell elképzelni egy örökbefogadott gyermek gyászfolyamtát, hanem egy segélykiáltás is. Segélykiáltás, hogy valami nagyon nincs rendben. Ennek nem így kellene működnie. Megérdemlik ezek a gyermekek, hogy a lehető leghamarabb kerüljenek olyan közegbe, ahol számítanak. Ahol első helyen vannak. Ő maguk nem tehetnek arról, hogy így alakult életük, de mi felnőttek vagyunk felelősek értük, a nagybetűs RENDSZER.

Magyar cím

Láthatatlan, elfelejtett gyermekek

Angol cím

Invisible, disregarded children

Intézmény

Soproni Egyetem

Kar

Benedek Elek Pedagógiai Kar

Tanszékcsoport/intézet

BPK - Neveléstudományi és Pszichológiai Intézet

Szak

BPK - Óvodapedagógus (BA)

Témavezető(k)

Mű típusa:	Szakdolgozat
Felhasználói azonosító szám (ID):	Tímea Lászlóné Kincses
Dátum:	24 Okt 2022 06:52
Utolsó módosítás:	20 Szep 2023 06:35
URI:	http://diploma.uni-sopron.hu/id/eprint/8538

Actions (login required)

Tétel nézet